Róma 2. és 3. nap

A 2. napra a Vatikáni múzeumokba szóló jegyünk volt.. Reggel korán felpattantunk (volna) a metróra, de rögtön a 2. nap reggelén olyan élményben volt részünk, amiben még soha. Rettenetes tömeg fogadott bennünket. Szó szerint mint a heringek. Az első 3 metróra fel sem fértünk, mert a szerelvény már úgy érkezett be az állomásra, hogy szinte teljesen tömve volt, azonban néhány ember még így is bepréselődött. Majd nem is tudom hányadik szerelvénybe végül mi is bepréselődtünk, erről gondoskodott a mögöttünk lévő ember tömeg, ami szó szerint betolt minket a kocsiba.
Végül is a metróról leszállva a Vatikánba már rohannunk kellett. Azt hittük, hogy mint a bajor múzeumokban, itt is szó szerint értik a jegyen szereplő időpontot, így kívülről nem is készítettem képet.
Nem is tudom mit írjak. Hihetetlen mennyiségű műkincs, péniszüktől megfosztott szobrok, fali brokátok, fali freskók, mennyezeti freskók, hihetetlen mennyiségben, olyan töményen, hogy fel sem foghatjuk az egyes művek fontosságát, jelentősségét. Bevallom, nekem túl tömény volt.
A Sziksztuszi kápolnában nem engedélyezett a fotózás (férjem azért készített egy videót) az őrök folyamatosan kiabálnak, hogy maradjunk csendben, és bevallom sokkal nagyobb "waooo"-ra számítottam.
Nem találtuk meg a lehetőségét, hogy a Szent Péter Bazilikába át mehessünk, pedig nagyon sok helyen olvastam előtte, hogy a múzeumokból sorban állás nélkül át lehet jutni a bazilikába. Így a spirálon keresztül kimentünk, ahol bementünk, és kívülről indultunk a Szent Péter tér felől. A ovális tér 3/4-ét elfoglaló sorban álló emberek látványától megtorpantunk. Végül is nem mentünk be, mert órákon át tartott volna a sorban állás, és a többiek persze már éhesek voltak (állandóan enni akartak)

A téren készítettünk pár fotót, vettünk pár képeslapot, amit feladtunk a vatikáni postán.

Innen ebédelni mentünk, ebéd után az Angyalvárban kárpótoltuk magunkat a kimaradt bazilika miatt.

Mihály arkangyal az Angyalok és démonok c. filmben ez a szobor egy nyilat tartott

A nap épp lemenőben

A sirályokban szerintem van egy jó nagy adag pózolási késztetés

Innen hosszabb séta után egy kis vásárlás következett, majd egy bárban rogytunk le, hogy kipihenjük magunkat. Be sem merem vallani mennyit fizettünk ebben a bárban, de az biztos, hogy az olaszok álla le volt esve, hogy a magyarok milyen jó kedélyű emberek. Oda jöttek hozzánk megkérdezni, hogy honnan jöttünk.

Másnapra már tényleg szabad foglalkozást hirdettem, mert még nagyon sok látnivalót szerettem volna megnézni, és a többiek tempójával ezt nem tudtam volna kivitelezni.
1. látnivaló az igazság szája, de az oda vezető úton megtekinthettük a Cirkus Maximus-t, vagyis ami maradt belőle:

Az ég novemberben

Az igazság szája

Piazza del Popolo

Piazza Navona

Piazza Navona

Panteon (bent is voltunk de ott nem túl jó képek készültek)

Szent Ignazio templom mennyezeti freskója

Ebéd a Panteonnal szemben

Trevi kút nappal

Santa Maria della Vittoria templom

Szent Teréz extázisa című Bernini szobor

Narancsok a fákon

Spanyol lépcső

Panteon sötétedés után

 Nagyjából 2× körbe szaladtuk Róma belvárosát oda-vissza, keresztbe kasul. Majd sajnos irányba vettük a repteret, mert indult a gépünk.

Még a repülőn is kaptunk egy újabb élményt. Az egyik utas nehezményezte, hogy a csomagja nem fér el a gép utasterében, csak a raktérben. lökdösődés támadt, ki kellett hívni a rendőrséget. Végül nem engedték fel az utast a gépre. Már majdnem elindultunk, amikor a hőbörgő utas két barátja is úgy döntött, hogy ők is leszállnak. Ezért csomag ellenőrzést kellett tartani, hogy gazdátlan csomag ne maradhasson a fedélzeten. Végül 1 óra késéssel indult el a gép, ezt a késést a pilóták 20 percre lefaragták. Tényleg olyan érzésem volt, mintha a Milenium Falcon fény sebességre kapcsolt volna (ez persze erős túlzás) Végül a menetrendhez képest csak 20 perccel később érkeztünk Budapestre.

Már a gépen azt tervezgettük a férjemmel, hogy amint hasonlóan kedvező repülőjegyre találok, vissza kell mennünk Rómába.