szombat

Anya fest

Ma evés helyett inkább megint festettem. Most magam választottam témát. Rengeteg fényképet kikerestem az egyik kedvenc városomban található látványosságról, mielőtt nekiálltam megfesteni.
Délután pedig beültem az ablak elé, szépen elrendeztem a képeket, hogy festés közben jól lássam a színeket, a helyet több nézőpontból. Mikor leültem, és elkezdtem festeni, megérkezett Panda cica, és befészkelte magát a képek, ecsetek, ecsetmosó doboz, festékek közé, és vadul csóválta a farkát, amikor el akartam hessegetni. Már pedig ő ott marad! És ott is maradt végig, néha dorombolt, néha sóhajtozott, szuszogott, aludt, szóval jól érezte magát.
Én pedig festegettem, eleinte kényelmetlenül, mert még nem vettem festőállványt, és próbáltam a vásznat jól tartani, közben a festékeket ecseteket, kéznél tartani. Az én drága férjem azt mondta, mikor úgy félig készen megmutattam neki. "Ugye most nem fogsz festeni, mert nem tudjuk kitenni a képeket" (utálja, ha szöget kell a falba verni - az az ő alkotása a fal, a fal vakolása, a fal festése) Nos erősen ráfaragott, mert egyre jobban tetszik a festés.

Végül aránylag elégedett vagyok a végeredménnyel. Facebook-os közvélemény kutatás alapján kiderült, hogy felismerhető a helyszín, ezért megmutatom itt a blogomon is.


Szándékosan nem írtam, hogy mi a festményem témája. Szeretném, ha kommentben megírnátok a tippjeiteket. 

hétfő

Új berendezési tárgy költözött hozzánk.

A komódról van szó.
Már régóta szerettem volna erre a helyre egy komódot. Az ilyen terveket Apának cseppenként kell adagolni, mert alapvetően minden változást szívből utál, tehát időt kell hagyni neki, sőt nem árt, ha a dolgot úgy intézem, hogy úgy érezze, az egész az ő ötlete volt (tudjátok: "a férfi a fej, de az asszony a nyak. A fej arra fordul, amerre a nyak fordítja" idézet a Bazi nagy görög lagzi c. filmből) Na szóval, valahogy így volt most is. Szombaton csak úgy tájékozódási szándékkal elvittem Apát pár bútor áruházba. Hát katasztrofális a kínálat. Bútorlapból összetákolt valamiket hívnak komódnak, messziről lerí róluk, hogy MŰANYAG! És még arcátlanul drágák is. Vagy a másik véglet, ami most úgy látszik divatos, raklap minőségű deszkák minimális felületkezeléssel, baltával faragva, darabolva. Borzasztó! Apa végül is azt javasolta, hogy nézzek körül a Jófogáson, vagy valamilyen internetes eladó felületen. Sőt odáig vetemedett, hogy Ő kezdett el nézelődni, és Ő mutatott pár darabot. Végül is ez tetszett az egész családnak, a mérete is megfelelő, és a színe is. Vasárnap délelőtt viszont azzal szembesültem, hogy az adott oldalon nem lehet az eladóval közvetlenül kapcsolatot teremteni, csak miután kosárba tettem - kvázi megvettem - akkor kapom meg az eladó elérhetőségét. Na ne már! Azért ebben az árkategóriában szeretek átgondolt, megalapozott döntést hozni, személyes mustra után. Végül is elkezdtem keresgélni, és szerencsére az eladó hirdetett más felületen is, ahol viszont mindenféle regisztráció, egyéb vegzatúra nélkül hozzájutottam a telefonszámához. Felhívtam, megbeszéltük hogy mikor megyünk, mentünk, megnéztük, megvettük, haza hoztuk, és én boldogan belepakoltam, és rárendezgettem néhány virágot, vázát, képet, madárkát.
Most elégedett vagyok, és Apa is, hiszen eltűnt a színről néhány kupac olyan dolog, aminek az utóbbi időben már egyszerűen nem találtam helyet. Most a komód elnyelte. És még szép is.

Néha...

... ránézek, hogy a blogomat milyen helyekről látogatják.
Néha egészen elképedek, mert olyan helyek nevét olvasom, olyan zászlókat látok a helység neve mellett, amiről fogalmam sincs, hogy melyik országhoz tartozik, merre található az adott helység.
Ma is így jártam.
Persze a google jó barátom, így kiderítettem, hogy
innen talált valaki rám.
Kedves ismeretlen olvasó! Remélem, hogy érdekes volt, amit nálam olvastál!

Festőmúvészkedtem

Lányaimtól egy festő tanfolyamot kaptam születésnapomra A fenti alkotás született.
Az alkotás szót szarkasztikus hangsúllyal olvassátok. :-) De egyébként nagyon jó kikapcsolódás volt.
A festmény, amit próbáltunk reprodukálni Adilov Kabul A tenger illata című képe.

Up date: (2018. 02.09.)
Nyilván elégedetlen vagyok a festésemmel, és ez engem arra késztet, hogy gyakoroljak, hogy minél jobb lehessek. Így készült egy másik kép ugyanerről a festményről. Örömmel konstatálom, hogy bátrabban használom a színeket, azok a részletek, amit egyszerűen nem tudtam jobban megfesteni, ezen a képen már egész jók, legalábbis határozottan javuló tendenciát mutat.
Látom már, hogy a festés tartogat számomra örömöket, ezért egészen biztosan folytatom

péntek

Végre kreáskodom

Karácsony előtt már mutattam, hogy némileg visszatért az alkotó kedvem, jó néhány koszorút készítettem. Aztán a karácsonyfa mellett üldögélve, végre ráérve, a karácsonyfát nézegetve, rendezgetve (mindig így van, a feldíszített fát végig igazgatom) elhatároztam, hogy a következő évi fa milyen díszítést kap. Egyesek szerint ez beteges nálam. Hát kérem szépen, ez van! Én már csak ilyen defektes vagyok!
Tehát elkezdtem a következő évi karácsonyfa díszek készítését. Tekintve, hogy nálunk 2,5 méteres fánál kisebb nem teheti be a lábát a házba (ez meg a férjem defektje), ezért tetemes mennyiségű karácsonyfa díszről beszélek, amit nem lehet hipp-hopp összedobni, úgyhogy teljesen indokolt, hogy már neki is lássak. Jelenleg 8 db dísz van teljesen készen, kb. 10 db lealapozva, várja, hogy sorra kerüljön. Sajnos már esélytelen, hogy boltokban leértékelt díszeket találjak, de azért a KIK-ben pár hete még sikerült 30 Ft-ért arany színű díszeket venni. Egyébként, hogy milyen színe van a dísznek, teljesen érdektelen, mert teljes átalakításon fognak átesni.
A 8 db díszből kettőt megmutatok:

Ilyenek lesznek. Nem is tudom meghatározni a stílust. Barokkos, antikos, ezüstös, jeges hatású díszek lesznek. Mindegyik más. Hungarocell gömb alapra, vagy régi, vagy leértékelten vásárolt műanyag gömbökre.
Meg kellett volna számolnom, hogy hány díszt szedtünk le a fáról, hogy tudjam mennyi díszt kell készítenem. Kb 100 db-ra saccolom.
Ezzel párhuzamosan a dolgozó szobámban is rendezkedtem (még folyamatban van) dolgokat tettem egyik helyről a másikra, néhány dolgot kidobtam, a polcok alá tároló kosarakat tettem, A takaró varráshoz megvásárolt flízt, párna tölteléket beletettem olyan porszívóval kiszívható vákumos zsákokba, így lényegesen lecsökkentve a kiterjedésüket, így kevesebb helyet foglalnak. A rendszerezés, rendrakás folyamatban van, de már látom a végét.
Ezen kívül készült egy ilyen szett:
Úgy indult, hogy régebben vettem egy krétával írható táblát egy barokkos keretbe foglalva. Nekem a keret kellett. Kibarkácsoltam belőle a bele szögezett táblát, és félre tettem mindkettőt. Az eredeti szándékom az volt, hogy a keretet lefestem, és saját képet teszek bele, de ez még nem történt meg.
Ellenben a kiszedett táblával kapcsolatban jött egy ötlet, úgyhogy azt vettem kezelésbe. Először is kiszedtem belőle azokat az ici-pici szögeket, amivel a keretbe volt rögzítve. Majd maszkoló szalaggal kiragasztottam a tábla belsejét, ami egyébként eredetileg teljes felületén tábla festékkel volt lefestve. és lealapoztam a "keretet".  Kapott két db 3D elemet, ami levegőn száradó gyurmával készült Kínából rendelt szilikon fondant forma segítségével. Majd jött a festés. Pakolászás közben előkerült egy boríték tartó is, amit még évekkel ezelőtt kaptam egy barátnőmtől. A formai és a méreti hasonlóság miatt úgy éreztem, hogy ezt a két darabot össze kell házasítanom, ezért azt is megfestettem hasonló stílusban, mint a táblát. Még szabad falfelületet is találtam nekik, már csak a férjemet kell megpuhítani, hogy engedélyezze a felszerelésüket.
Nos ezekről a ténykedésekről tudok beszámolni.
Remélem mostanában több hasonló témájú beszámolót tudok írni!
Mindenkinek szép hétvégét kívánok!

hétfő

Róma 2. és 3. nap

A 2. napra a Vatikáni múzeumokba szóló jegyünk volt.. Reggel korán felpattantunk (volna) a metróra, de rögtön a 2. nap reggelén olyan élményben volt részünk, amiben még soha. Rettenetes tömeg fogadott bennünket. Szó szerint mint a heringek. Az első 3 metróra fel sem fértünk, mert a szerelvény már úgy érkezett be az állomásra, hogy szinte teljesen tömve volt, azonban néhány ember még így is bepréselődött. Majd nem is tudom hányadik szerelvénybe végül mi is bepréselődtünk, erről gondoskodott a mögöttünk lévő ember tömeg, ami szó szerint betolt minket a kocsiba.
Végül is a metróról leszállva a Vatikánba már rohannunk kellett. Azt hittük, hogy mint a bajor múzeumokban, itt is szó szerint értik a jegyen szereplő időpontot, így kívülről nem is készítettem képet.
Nem is tudom mit írjak. Hihetetlen mennyiségű műkincs, péniszüktől megfosztott szobrok, fali brokátok, fali freskók, mennyezeti freskók, hihetetlen mennyiségben, olyan töményen, hogy fel sem foghatjuk az egyes művek fontosságát, jelentősségét. Bevallom, nekem túl tömény volt.
A Sziksztuszi kápolnában nem engedélyezett a fotózás (férjem azért készített egy videót) az őrök folyamatosan kiabálnak, hogy maradjunk csendben, és bevallom sokkal nagyobb "waooo"-ra számítottam.
Nem találtuk meg a lehetőségét, hogy a Szent Péter Bazilikába át mehessünk, pedig nagyon sok helyen olvastam előtte, hogy a múzeumokból sorban állás nélkül át lehet jutni a bazilikába. Így a spirálon keresztül kimentünk, ahol bementünk, és kívülről indultunk a Szent Péter tér felől. A ovális tér 3/4-ét elfoglaló sorban álló emberek látványától megtorpantunk. Végül is nem mentünk be, mert órákon át tartott volna a sorban állás, és a többiek persze már éhesek voltak (állandóan enni akartak)



















A téren készítettünk pár fotót, vettünk pár képeslapot, amit feladtunk a vatikáni postán.




Innen ebédelni mentünk, ebéd után az Angyalvárban kárpótoltuk magunkat a kimaradt bazilika miatt.









Mihály arkangyal az Angyalok és démonok c. filmben ez a szobor egy nyilat tartott


A nap épp lemenőben


A sirályokban szerintem van egy jó nagy adag pózolási késztetés






Innen hosszabb séta után egy kis vásárlás következett, majd egy bárban rogytunk le, hogy kipihenjük magunkat. Be sem merem vallani mennyit fizettünk ebben a bárban, de az biztos, hogy az olaszok álla le volt esve, hogy a magyarok milyen jó kedélyű emberek. Oda jöttek hozzánk megkérdezni, hogy honnan jöttünk.
Másnapra már tényleg szabad foglalkozást hirdettem, mert még nagyon sok látnivalót szerettem volna megnézni, és a többiek tempójával ezt nem tudtam volna kivitelezni.
1. látnivaló az igazság szája, de az oda vezető úton megtekinthettük a Cirkus Maximus-t, vagyis ami maradt belőle:

Az ég novemberben


Az igazság szája

Piazza del Popolo


Piazza Navona

Piazza Navona




Panteon (bent is voltunk de ott nem túl jó képek készültek)

Szent Ignazio templom mennyezeti freskója

Ebéd a Panteonnal szemben





Trevi kút nappal


Santa Maria della Vittoria templom

Szent Teréz extázisa című Bernini szobor



Narancsok a fákon

Spanyol lépcső

Panteon sötétedés után

 Nagyjából 2× körbe szaladtuk Róma belvárosát oda-vissza, keresztbe kasul. Majd sajnos irányba vettük a repteret, mert indult a gépünk.

Még a repülőn is kaptunk egy újabb élményt. Az egyik utas nehezményezte, hogy a csomagja nem fér el a gép utasterében, csak a raktérben. lökdösődés támadt, ki kellett hívni a rendőrséget. Végül nem engedték fel az utast a gépre. Már majdnem elindultunk, amikor a hőbörgő utas két barátja is úgy döntött, hogy ők is leszállnak. Ezért csomag ellenőrzést kellett tartani, hogy gazdátlan csomag ne maradhasson a fedélzeten. Végül 1 óra késéssel indult el a gép, ezt a késést a pilóták 20 percre lefaragták. Tényleg olyan érzésem volt, mintha a Milenium Falcon fény sebességre kapcsolt volna (ez persze erős túlzás) Végül a menetrendhez képest csak 20 perccel később érkeztünk Budapestre.

Már a gépen azt tervezgettük a férjemmel, hogy amint hasonlóan kedvező repülőjegyre találok, vissza kell mennünk Rómába.